Bajba jutott és örökbe fogadott kutyák kezelése

„Az eltévedt kutya szívbe markoló látvány. Jellegzetes, reményvesztett testtartása messziről beléd hasít; elinalna a szerencsétlen, de nem tudja, merre. Szeme kétségbeesve jár ide-oda: nem engem hívtok? Ismeretlen tájékokon iszkol keresztül, és szíve mélyén szűnös-szűntelen reménykedik, hogy talán most végre ismerős hang üti meg a fülét, orrát hazai föld szaga csapja meg – s közben egyre mélyebbre és mélyebbre ékelődik a magány birodalmába.”
(Pam Brown, ausztrál költő)

„Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. ... Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. ”
(Márai Sándor)



A legtöbb kutyusra az utcán szívszorítóan rövid és nyomorúságos élet vár. Felmérések szerint a kóbornak született kölykök alig ötöde éri meg a féléves életkort, és ha életben is maradnak, nyomorúságos életük során rengeteg veszély leselkedik rájuk, az autók kerekétől kezdve a vadászok puskáin át a legkülönbözőbb betegségekig bezárólag. Az emberhez nem szokott, utcán vagy erdőkben csatangoló kutyák rendszerint rendkívül bizalmatlanok, sőt néha agresszívek is lehetnek, és számos fertőző betegséget is terjeszthetnek.
 

A sorsukra hagyott kutyák sokat szenvednek az időjárás és a civilizáció viszontagságaitól, az ember kegyetlenségétől, gyakran fertőző betegségek tizedelik őket, sokukat vadászok lövik ki, vagy autók gázolják el. Számos gazdátlan kutya télen megfagy vagy éhen hal, és előfordul az is, hogy a rágcsálóirtásra kitett méreg végez velük, vagy az erdőben orvvadászok által vadállatoknak kitett dróthurok-csapdákban napokig vergődve lelik halálukat.

Az Árva kutyák új élete c. könyv minden segítséget megad a menhelyről elhozott kutya családhoz szoktatásához, egészségügyi ellátásához, a szükséges okmányok beszerzéséhez, hogy azután hosszú éveken át az új gazdi örömét lelje a hálás kutyatársban.


A szerző előszava

„Napjainkra se szeri, se száma a sorsukra hagyott kutyáknak, amelyeknek a menhelyeken, az interneten, újsághirdetések révén, a televíziókban és számtalan egyéb módon próbálnak új otthont találni. Persze a rajtuk segíteni akaró gazdijelöltek dolga sem egyszerű, ha a hirdetési oldalak képei alapján vagy az állatmenhelyek és gyepmesteri telepek rácsai mögött reménykedő ezerarcú seregletből szeretnék az ideális családtagot kiválasztani.
Könyvünk első fejezeteiben bemutatjuk a kutyák származását, szerepüket régen és ma, majd áttekintjük a kóborrá válás folyamatát és a kóbor állatokra leselkedő veszélyeket. Kötetünk második felében a kutyamentés és rehabilitáció, valamint az örökbeadás műhelytitkaiba, végül az új otthonba került kutyusokkal való teendőkbe kalauzoljuk el az olvasót.
Kiadványunk alapvető célja a kutya-örökbefogadás népszerűsítése, valamint az állattartási ismeretek és a felelős állattartási kultúra fejlesztése. Bár a könyv terjedelme nem teszi lehetővé a hazai kóborállat-probléma részletes bemutatását, mégis hiánypótló könyvet tart kezében a kedves olvasó, mivel ebben a témában hazánkban ez az első ismeretterjesztő kiadvány.
Boldoggá tesz a tudat, hogy az itt leírt ismeretek segítséget nyújtanak abban, hogy néhány sorskivetett kutyának és szerető új gazdájának közös életét megkönnyítsük, és legalább néhány négylábú visszakapja méltó rangját, újra az ember legjobb barátjává válva.” Király Péter